2009. december 3., csütörtök

Tessék kérem, lehet röhögni:
Én, aki röhögve szültem és semmi bajom a vérvételtől, majdnem felfordultam a hülye oltástól. Merthogy erős felindulásból ma mentem el a Fehérvári útra, mivel csak délelőtt 11-től van. Na mindegy, vérnyomásom abban a percben a béka segge alá bújt, hazafelé csomagokkal megpakolva erősen drukkoltam, hogy ne ájuljak bele senki ölébe.
Mondjuk itt van már anyósom, majd ő gondoskodik róla, hogy újra az egekben legyen a vérnyomásom:S
A csajok itatópoharat cseréltek, ennek örülök, mert így a Hangáé a szelepes és nem folyatja ki a cuccot sehova. Hajni meg már ügyes és nem dobálja el a poharat.
Vettem a lányoknak hajcsattot kedden, Hajni már igazi nagy kislány, jól áll neki. Tettünk egyet a hugi hajába is, megmutattuk a tükörben és már nem a tükörképéhez nyúl, hanem a fején fogta meg a csattot. Szóval kezd kialakulni az én tudata a kisasszonynak!
Tegnap délután mindkettő egyszerre aludt(értitek az örömömet ugyi:)). Gyorsan elmosogattam, rendbe raktam a konyhát és utána olyat csináltam, amit nagyon régen nem: ledőltem az ágyra és OLVASTAM!
Megint nekiveselkedtem a háború és békének.
Aztán jött anyám, felköszöntöttük, mert hétfőn volt a szülinapja, pezsgőztünk, dumáltunk. Csajok végig aludták, nem is baj, hogy nem turnéztak a hideg konyhában. Anyám is beadatja az oltást magának az intézetben, pedig ő is ellene volt, apámat is kinevette. Szóval, ha ő igen, asszem én is. Van oltópont a Fehérvári úton, megúszom a turnét a dokinál és a patikában. Bár hétfőig még sok minden történhet.

hi-hi

A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. De csak ahhoz, aki kiállja a próbát!
Apja ura kihirdeti heted-hét országon, özönlenek is a hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán.
Egyszer arra jár a szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is, szerencsét próbálni. Nevetik is a többiek, hogy mit akarhat itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők sorban kudarcot vallottak.
Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
- Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! - invitálja a királylány.
Elsétálnak a csilingelő aranyalmafa alatt, átmennek a szóló szőlők között, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a tündérszép lány
lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
- Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire az
megszólal:
- Na végre, az a sok idióta meg mind a patakba ugrott.