2010. január 14., csütörtök
Komolyan mondom, megáll az eszem.
Direkt mondtuk anyósnak, hogy ne főzzön és hozzon semmi kaját. Kiolvasztottam a húst, besóztam a cukkinit. Erre beállít egy csomó bablevessel és rántott hússal. Oké, hogy eláll, meg minden, de akkor most nem kéne mennem a konyhába panírozni meg sütni.
Persze addig sem leszek vele egy légtérben és nem hallom a hangját:)
Direkt mondtuk anyósnak, hogy ne főzzön és hozzon semmi kaját. Kiolvasztottam a húst, besóztam a cukkinit. Erre beállít egy csomó bablevessel és rántott hússal. Oké, hogy eláll, meg minden, de akkor most nem kéne mennem a konyhába panírozni meg sütni.
Persze addig sem leszek vele egy légtérben és nem hallom a hangját:)
Idegeim cafatokban: ezek a megátalkodottak extra nyűgösek, külön-külön is ordítás van, együtt meg veszekednek, visítanak. Basszus és még nincs 10 óra sem. Délután meg jön a drága mama, az sem tudta eltántorítani, hogy sztrájk van, a 6-os villamosra nem fog fölférni, a Móriczról meg gyalogolnia kell majd.
Szegény én!
Szegény én!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)