ÉN A HÜLYE, A BAROM, A BALEK... avagy Timcsi gyereket sétáltat.

Megbeszéltük ugyanis Erikával(piszkancs) hogy végre találkozunk, olyan közel lakunk, ne csak levelezgessünk. Babakocsit nem vittem, merthogy Hanga szeret sétálni és a ny. futtató is közel van. Az elindulással nem is volt baj, Hanga jött szépen, de persze minden második bácsi és néni megállítja az embert beszélgetni, atyala-patyalázni és ezen Hanga berágott kicsit:S Sebaj, odaértünk, dumcsiztunk, Hangának is elkezdett visszatérni az életkedve, de aztán egyszer csak elkezdett sikítva ordítva sírni. Megint a foga, meg álmos is lett:( NA akkor haza. Kezemben az ordító kicsivel és ilyenkor Hajni nem hogy szaladna előre, ahogy szokott, hanem lemaradt, nézelődött baromkodott. Plusz még melóhelyről is hívtak, király volt. Mire hazaértünk, a kezem leszakadt és tiszta ideges voltam. Ja és még hazafelé is egy bácsikával kellett az unokájáról beszélgetni( Köszi bácsi) Mindegy, Hangát betettem az ágyba, el is aludt rögtön. Legközelebb pedig juszt is viszek babakocsit, mégha ez nem is fog tetszeni a kicsinek.
Szóval Era bocsi, hogy nem tudtunk maradni. Örülök, hogy megismerhettelek!!!