Megtörtént esetek:
Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi
megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és
felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a
taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad,
ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól. A férjem
néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett
kikergetnem.
Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves
szakállas figura.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik,
hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt,
aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt
viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha
9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb
nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a
szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése,
uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re
értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan
felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam
"ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra,a
fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban
sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam
"Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint
ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb.
Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes
panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy
gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis
gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő
"síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a
kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban.
Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták
ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a
400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani,
jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt
az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már
csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A
társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy
a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett
magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg
hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára,
mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a
lépcsőházban...
A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam
futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában.
Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a
férfi:
- De én ma szabadnapos vagyok!
Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik
a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c.
színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal
- kb. 1-1.5 óra.
Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó
buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már
természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az
előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek
fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja
laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a
pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget
verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b... m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te kö...g!!!
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett
Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság
Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan
megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is
hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült
utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első
osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló
embereket kell elintéznem. Az utast ez persze nem hatotta meg,
hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja
után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén.
- A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő.
Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük
fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a
fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Egy nap a kertben dolgozgattunk, amikor kilencéves kislányom siklót talált.
Azt tanácsoltam neki, hogy fogja meg nyugodtan, és tegye egy befőttesüvegbe.
Később talált egy jókora ökörbékát is, amely egy másik üvegbe került.
Sötétedés után aztán szóltam neki, hogy most már engedje szabadon az
állatokat. Egyik kezében a békával, másikban a kígyóval indult lefelé
a teraszlépcsőn, de hirtelen rémülten felsikítot, elejtette a kígyót
és a békát is, és berohant a házba.
- Mi történt? - kérdeztem a torkomban dobogó szívvel.
- Nem láttad? - felelte. - Majdnem rám szállt egy lepke!
Az évfolyamból gyér érdeklődés mutatkozott egy prof. előadásai iránt.
Ezért a prof. az egyik előadás végén bejelentette, hogy legközelebb ZH
írás lesz, ahova a hiányzókat is sok szeretettel várja. Közölte, hogy
hiányzást csak akkor fogad el, ha az illető beteg, és már a halálán
van. Erre az egyik diák megkérdezte:
- Elfogadja-e a hiányzás okának a túlzásba vitt nemi élet okozta
végkimerülést? Kis csend. A prof. a kérdezőre nézett egy pillanatig,
majd ezt válaszolta:
- Majd legfeljebb megírja bal kézzel.
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi
bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira,
hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy
vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen
fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett
a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen
pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a
leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy
hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték
volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan
ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és
áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó
esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép.
Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket
oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült
feleségéhez.
- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon
voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy
odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget
felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A
feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak
volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most
is alszik, mit akarnak.
- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs
kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a
kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott.
Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták,
amire számítottak.
Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése